Ennek az oldalnak a főszerkesztője G. Fodor Gábor. Jól ismerem őt, hiszen tanított engem a Századvég Politikai Iskolában. Kedvelt mondása volt, hogy a politikában nincsenek véletlenek. Mindig, mindent előre meg lehet és meg is kell tervezni. Vajon jogosan gondolom azt, hogy ez valaminek a kezdete?
A cikk nagyot futott a dunakanyari hírportálokban, közösség oldalakon. Az emberek többsége nem értette ezt a nemtelen támadást. Sokan azt gondolták, hogy ez csak egy eltévedt ételkritikus ostoba véleménye. Úgy is reagálták le.
De a maffia állam komisszárja nem hagyhatja magát, hiszen megrendelésre dolgozik. Megszületett a következő – már fenyegető hangvételű- cikk is. Első blikkre még úgy tűnik, hogy ártalmatlan védekezés, de utolsó mondat mindent elárul.
„Hisztérikus felháborodás, fenyegetés, verbális agresszió és fizikai agresszió kilátásba helyezése, Pride-rántotthús mozgalom elindítása, alpolgármesterek tiltakozó nyilatkozata, kirekesztés és például a Dunakanyar életérzés közösségi oldal fenyegetőző hangneme: Ha nem tetszik, el lehet innen húzni! Hát nem pont azt csinálják, amiről a kritikus cikk szól? Na, ezen kellene változtatni”.
Vajon nálunk is (a Dunakanyarban) azt jelenti a helyi rendszerváltás, és a változtatás, mint pl. a Balatonnál? Először rossz hírét keltik a helyi cégeknek, majd ráküldik a hatóságokat, bezáratják és utána megmentik? Itt is az fog történni, hogy bekerítenek mindent és nem tudunk lejutni a Dunához, csak ha fizetünk érte? Vagy még rosszabb? Például kapnak egy olyan „visszautasíthatatlan ajánlatot”, mint az egyszeri műtrágyagyáros és ha nem lesz a válasz akkor jön a rabosítás?
A Balaton már elfogyott, új terep kell. Erre a Dunakanyar kiválóan alkalmas. Nem véletlen, hogy a következő EU költsegvetés egyik kiemelt területe a Dunakanyar fejlesztése. Ugye nem hisszük, hogy a lóvét majd Marika néni kiadó szobájára fogják fordítani… Száraz István (Origó) már kapott is 300 milliót, hogy építkezzen Zebegényben. Elkezdte. Legalábbis a vevőkört magához terelni.
Nekem az egészről a Gladiátor film egyik jelenete jut eszembe. A Colosseumban, a küzdőtér közepén állnak a gladiátorok és jól tudják, hogy valami történni fog. Maximus ekkor így szól: nem tudjuk, hogy mi fog kijönni azon a kapun, de csak akkor maradhatunk életben, akkor győzhetünk, ha együtt maradunk és együtt küzdünk ellene.