Apolgimegmondja

Apolgimegmondja

A lezárószalag

Apolgimegmondja

A lezárószalag

A lezárószalag

Terelőszalag. Lezárószalag. Ez – a szinte bármelyik boltban kapható filléres dolog- új értelmet kapott. Jelkép lett. Minden szerveződő mozgalomnak szüksége van egy szimbólumra. Olyanra, mint pl. a Coca-Cola piros-fehér jele. Bármerre mész a világba, ha meglátod ezt a szimbólumot és Cola függő vagy, már fordulsz is be a boltba, hogy megvedd kedvenced.

 

Jelképek fontosan, mert a jelképek egyesítenek. Ha mindannyian ugyanazt a jelképet (logót) valljuk magunkénak, egy olyan közösség alakul ki, amiben feloldódnak az egyéni különbségek. Már nem számít ki a magas, vagy az alacsony. Ki a kövér, vagy ki a sovány. Vagy az, hogy milyen a bőrének a színe, vagy a vallása. Eggyé válunk a jelképben. Az amerikai polgárjogi mozgalomnál a „Fekete Párducoknál” találta ki valaki a kifejező fekete ököl szimbólumot. Nem maradt a határokon belül. Voltak olyan országok, ahol a helyi mozgalmak átvették ezt a bevált jelképet. Így lett a Milosevic diktatúra ellen küzdő Otpor (ellenállás) nevű mozgalomnak a logója (kis átalakítással) a fekete ököl. Egy este több száz falra fújták anno a belgrádi fiatalok a fekete öklöt. Sőt, akik csatlakozni akartak az ellenálláshoz, azoknak feladatként jelölték ki, hogy Belgrád utcáin, terein, minél több fekete öklöt fessenek különböző helyekre. A csatlakozni vágyók ezzel is bizonyíthatták elkötelezettségüket, illetve az Otpor így próbálta kiszűrni azt, hogy soraikba a Milosevic-rendszer ügynökei beépüljenek.

Hogy mire volt jó elcsúfítani a várost? Abban az időben Milosevic és titkosrendőrsége mindenkit rettegésben tartott. Egymást jelentették fel a szomszédok. Az emberek féltették családjukat, féltették a megélhetésüket, féltek egymástól. A graffitik mégis reményt adtak. Azt az érzést keltették, hogy valami nagy és jól szervezett dolog készül.

 

Így van ez a piros-fehér szalagokkal. Reményt ad azoknak, akik még hisznek abban, hogy lehet változás. Hogy nem csúszunk keletre az európai útról. Hogy nincs két valóság. Október 23-án tízezrek mentek az utcára a kezükben, vagy a ruhájukon egy-egy darab szalaggal. Ez arról tett ez tanúbizonyságot, hogy a maffiaállam már túl van a zeniten. Amit most látunk az már az agónia. Sok mindentől függ, hogy meddig tart ez a vergődés, de leginkább attól, hogy van-e elég piros-fehér szalag.