Azon felül, hogy a központi költségvetés az Európai Uniós pénzek nélkül csak vegetál még két fontos következtetést lehet levonni ebből a listából.

• Ostobaság és az emberek félrevezetése a kormányközeli információs csatornákon oly sokszor hangoztatott érv, miszerint csak azok a települések kapnak pályázati forrást akinek intéz a polgármesterrel jó kapcsolatban álló országgyűlési képviselő. Erre a fals érvrendszerre hivatkozva szokták a propagandisták azt javasolni, hogy mindegy milyen tudása, végzettsége, emberi kvalitása van a polgármesterjelöltnek, narancsos legyen, mert akkor lesz pénz a településen!

• Felháborító, hogy ennek a kormányzati intézkedésnek a legnagyobb vesztese az oktatás, majd ezt követi a kultúra és az egészségügy. Néhány tanuszodát is töröltek a fejlesztések közül, amiről elbeszélgethetünk, hogy vajon az oktatáshoz, vagy a sporthoz tartozik. Érdemes egy pillantást vetni erre a KSH táblázatra. Jól látható, hogy oktatási kiadások a GDP százalékában 2004-ben 5,23% volt és nem, hogy nőtt volna ez az összeg – kialakítva egy tudásalapú társadalmat – 2018-ban szégyenletesen 4,28% ra csökkent és lesz egy munkaalapú társadalom, amelyen az alacsony hozzáadott értékű, szaktudást kevésbé igénylő, összeszerelő üzemek országát érti a kormányzat.